Valamit rosszul szervezhettem idén, mert minden olyan párbeszédből alulmaradva jöttem ki, ahol mások arról érdeklődtek, hogy megvettem-e már minden ajándékot, fel van-e díszítve a ház küszöbtől padlásig, a hűtő és minden egyéb tároló tele van-e sütve-főzve finomságokkal. Ilyen és ehhez hasonló érdeklődésre nemleges volt a válasz.
Adventi koszorúnkat a gyerekek csak adventi bödönnek nevezik, mert egy mázas kerámiába szórtam terméseket és abba állítottam a négy gyertyát. Úgy 3 és fél perc volt ez a tevékenység, majd aztán egy óra annak eldöntése, hova is tegyem az emblematikus tárgyat, ahol elég hangsúlyosan jelzi, mi már igenis hangolódunk az ünnepekre.
Tegnap viszont igazi áttörésről számolhatok be, felkerült az első fényfüzér és girland, mely az egész család tetszését elnyerte.
Megvettük a karácsonyfát! Nem is hittem, hogy megtaláljuk a nekünk valót, ugyanis derék magasságban polcra és sarokba szánjuk, ezáltal nekünk egy nem túl magas, lapos 1/2 fára volt szükségünk, ami viszont mégis csinos és nem egyfajta anderseni együttérzést kelt.
Korán fel is díszítjük -ezzel nem kis stratégiai előnyhöz jutva-, mert elutazunk és pár nap múlva ha visszajövünk, fenyőillatba szeretnénk megérkezni.
Azon sorstársaimnak, akik szintén úgy érzik vesztes helyzetben vannak a karácsonyi "mostmutasdmeg" társasjátékban, álljon itt néhány könnyen megvalósítható ötlet.
