Tű a gyerekkézben

"Kés, villa, olló, nagyon is gyerek kezébe való" - vallom én ezt, mert úgy tapasztalom, a szülők biztos, ami biztos alapon, inkább tiltják ezen eszközök használatát, pedig a gyerekek javát szolgálná, ha megkaparinthatnák őket. Bizony időráfordítást igényel, hogy koruknak megfelelő módon képessé tegyük gyermekeinket a szúró és vágó tárgyak  használatára és elmagyarázzuk pontosan a veszély elkerülését.
Egy pici kézbe is adhatunk műanyag kést, aminek ha csupán a megfogását helyesen sajátítják el, egy lépéssel közelebb jutunk a későbbi balesetek elkerüléséhez. Remek tanuló ollók vannak, balkezesek részére szintén. Hagyjuk, gyerekünket, hogy papírlapok és különböző anyagok sorát szabdalja fel, mert többszörösen megtérül a kukában landoló szemétkupac értéke. Gyerekünk manuális intelligenciája fejlődik, magabiztosabbá válik. Szerintem rosszabb az a variáció, ha a kíváncsiságuktól hajtva, titokban, szülői útmutatás nélkül próbálkoznak az éles tárgyak felfedezésével.

Ugyan a közszájon forgó mondás nem tér ki a tűre, de én szintén a fenti tárgyak közés sorolnám.
Körültekintéssel és odafigyeléssel, 5 éves középsős gyerekeknek én már szívesen megmutatom a varrás alapjait. Fiúk és lányok egyaránt készségesen vették kezükbe az otthon jellemzően tiltott tárgyat.
Finommotorikát egyértelműen fejleszt és a térérzékelésben, térlátásban is szükséges készségeket támogat ez az igen összetett tevékenység.
A gyerekeknek nagy méretű (21-es) tompa tűt választottam, de kaphatóak műanyag tűk is, amik szintén alkalmasak lehetnek.
Előre lyukasztottam kartont részükre, melyet tetszés szerinti sorrendben, színátmenetes cérnával fűztek át. A legnehezebb feladatnak annak átlátása TŰnt, hogy arról az oldalról folytassák a varrást, ahol az előző lépésben befejezték.
A végső alkotás egy virág volt (mi már a tavaszt csalogatjuk), mely a következőből épült fel: egy nagyobb méretű kivarrt közepű virág, egy a varrás körének megfelelően kivágott közepű, kisebb virág felülre ragasztva. Zsenília drótból hajlított szár, amit egy karton koronggal rögzítünk a virág hátulján.

Jácint- papírból

A tavasz közeledtét jelzi, amikor a virágboltokban és nagymamáink verandáin is megjelennek az első jácintok. Imádom az illatát ennek a virágnak és szerény színeit.
Gyűrött, batikolt papírcsíkokat hajtottunk és vágtunk, majd zseníliadrótra tekertük fel. Szivaccsal bélelt kis cserepekbe helyeztük őket, már csak az illatozás hiányzik.

Színes só

 Mindenem sós és ez nem véletlen. Alapanyagot készítettem a mai foglalkozásra.
Korábban már használtunk színezett sót, akkor ételszínezék eredményezte a különböző árnyalatokat. Ezúttal táblakrétával értem el a pasztelles színeket.
Némi türelmet igényel, de semmi ördöngösség nincs benne: egy műanyag tálba sót öntöttem és egy krétát elkezdtem dörzsölni az aljához, mintha smirgli lenne. A nagy méretű aszfaltkréta is alkalmas, gyorsabban lehet vele haladni, de talán kevesebb pigmentet tartalmaz. Üvegeket töltöttünk meg, majd rajzoltunk rá, érdekes volt, hogy ki és mit látott bele a színhullámaiba.

Figyelmeztetés! Egészen kicsiknek nem ajánlom, mivel sós-krétás kézzel szemet, szájat piszkálni nem túl kellemes, sírás lehet a vége. A középsősök már megértették a munkavédelmi rendelkezéseket. :-)
Színezett só közelébe felnőtteket engedni is felelőtlenség, úgy tapasztaltam, nem bírják abbahagyni a töltögetést.

Mese: A só (népmese)

Csengős bohóc és az orra

Farsang, farsang, mulatság!!

Már minden óvodásom a jelmezes bulik lázában ég, ez alól a KisMesterek műhely sem kívánja kivonni magát. :-)

Szentendre utcáin a napokban könnyen össze lehet futni bohócorrú gyerekekkel. Akkora volt a népszerűsége ( a szülők között is),  hogy nem egy gyerkőc abban ment haza, majd másnap, harmadnap az oviba is. 

A foglalkozáson még cigánykerekező bohócfigurát is készítettünk. Két funkciót is ellát: egyrészt lehet gurítani és versenyeztetni őket, másrészt, - mivel alapfelszereltséghez tartozik két csengő - csörgőhangszerként is megállja  a helyét. 

Fotó illusztráció

Zene - Gryllus Vilmos : Bohóc (Maszkabál lemez)
Vers - Devecsery László:Bohóc biztató; Mentovics Éva: Vígság legyen!

Devecsery László: Bohóc-biztató

Gyertek, gyertek, gyerekek!
Én veletek nevetek!
Mosolyogjunk, kacagjunk,
kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:
víg kedvünkből nyíljon virág!
Szedjük gyorsan nagy csokorba!
Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,
vidámságból termett bokrot…
Ő se legyen szomorú,
elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;
mosolyogva szeressen! 

Időjárásjelző

Reggelente egy gondos szülő, megpróbál minden eshetőségre felkészülni, amikor csemetéjét útnak indítja és csupán reménykedhet abban, hogy minden, a réteges öltözködést célzó útmutatását, gondosan betartja majd.
Úgy tűnik, elég szeszélyes lesz ez a hónap, már a héten napsütés, erős szél, de még hó is várható, meteorológus legyen a talpán, akinek az előrejelzésére a teljes lakosság jó szívvel fog emlékezni lefekvéskor.

Az időjárásról beszélgetni, nem csupán Angliában hálás téma, bizonyára sokunkat segített már ki a társalgásban hirtelen beálló kínos csendben.
Úgy tűnik nekem, az óvodás gyerekek valóban igazi megfigyelői az időjárás jelenségeinek, azonnal reagálnak és reklamálnak, ha valami felsőbb hatalom elveszi a szánkózás örömét vagy éppen a szakadó eső vagy szél gátolja őket a kinti játékban.
Készségesen álltak neki az alábbi időjárásjelző elkészítésének is.
Négyfelé osztott körlapra napos, felhős, esős és szeles időt jelző piktogramokat készítettünk. Felhasznált anyagaink, gyapjúfilc, karton és hullánkarton, muffin kapszli, zsenílidrót, kis pomponok, ragasztó, filctoll, színes ceruza valamint a plasztikusság kedvéért műanyag tányér és milton kapocs.

A kész jelzőket beállítva távoztak a KisMesterek műhelyből és megígérték, hogy minden reggel és este aktualizálják majd.

 Ajánlott mese: A nap és a szél versengése (francia népmese)
Ajánlott mesefilm: Az időjárás törpölő gép

Kérdésem: Gyerekek, honnan tudhatjuk meg, milyen időjárás várható?
A gyerekszájak néhány válasza:
1. - Kinyitom az ajtót és megnézem.
2. - Kiküldöm anyát a teraszra.
3. - Este a híradó után elmutogatja egy néni.

Karácsonyfa

A nosztalgikus hógömbökre emlékeztető díszt készítettünk, de ebben az esetben folyadék-mentesre.

Egy viszonylag szokatlan formájú, víztiszta műanyag poharat lefordítottunk.
A pohár szájával azonos méretű, kerek, dekorgumira vagy kartonra ragasztott, csodálatosan fénylő dekorációs anyag (valahol a textil és a papír között az OBI-ból) közepére egy milton kapcsot szúrtunk.







Erre állítottuk a hungarocell fenyőfánkat, amit festettünk, flitterekkel, félgyöngyökkel díszítettünk. A mozgó, hulló elemeket lyukasztott papírhópelyhek és egy felszabdalt fehér füzér darabjai biztosítják.
A fotók ezúttal közel sem adják vissza, mennyire mutatósak lettek.


Napi mese: Kányádi Sándor-Fenyőmese

Kreatív skatulyák

A skatulya szót már egy gyerek sem ismerte, amit kicsit sajnálok, mert kedves kifejezésnek tartom legalább annyira, mint a pikszis vagy a szelence szavunkat.
Gyufásdobozból is elkészíthető ez az egyszerű, de ötletes feladat, de ugyanebben a méretben lehet kapni teljesen fehér, kreatív célokra szánt papírládikát, aminek oldala mentes a gyújtáshoz szükséges anyagtól.
Hercegnők, lányok, fiúk, focisták és űrlények kerültek a dobozkákra, a megszámlálható lábak kettőtől ötig terjedtek. A lábak hossza a kihúzott mérettől függ.
(Az egyik kisfiú először létrát akart készíteni, mert annak is van lába, de aztán elvetettük ezt az ötletet.)
Csodálatos, mintás karton gyűjteményem van, ezekből borítottuk be a skatulyákat, majd erre a gyerekrajzokat ragasztottuk. Volt, aki a lábacskákhoz egyéb állatot vagy tárgyat is tett.

Színes virágcserép

Már évtizedben is számolható, amikor először próbáltam feldobni valamivel a terrakotta cserepeimet. Nem akartam még kaspókra is költeni, ezért próbáltam valami színt vinni a felületre. Nem szerettem volna az egészet festékkel lefedni, viszont volt a sufniban egy csomó szigetelőszalag, abból tekergettem, vágtam, különböző mintákat ragasztottam a cserepekre, majd lefestettem akril festékkel.

Most a KisMesterekre került a sor, hogy ezt a maszkolási technikát elsajátítsák. Olyan virágcserepekre leltem, amelyek pont gyerekkezekbe valók, viszont már elég nagyok, hogy igazi növények díszítsék.
A szalaggal, kör alakú etikett címkékkel és öntapadó fóliából kivágott mintákkal fedtük a cserepeket. Ezután festékbe mártott, nedves szivaccsal felvittük a választott színt. Javaslatom szerint maximum 1 vagy 2 festékkel dolgoztak a gyerekek. Amíg  a Valentin-naphoz passzoló zsenília szíveket meghajtottuk és pálcára tekertük, meg is száradtak az alkotások. A legélvezetesebb rész ekkor következett, leszedtük a matricákat, így előtűnhetett a végleges minta. Nagy volt az ámuldozás!
Mese: Az üres virágcserép

Pingvin a jeges tengeren

Se hó, se jég a KisMesterek mégis ragaszkodnak a hideg vízformákhoz. Pingvint és az élőhelyét felidéző jégtáblákat fabrikáltunk.
A pingvin cserépedényből készül, festve akrilfestékkel. Szárnya és lábai gyapjúfilc, szeme mozog.
A jégtáblát úgy oldottuk meg, hogy egy hungarocell pohár felső 2 cm-ét levágtuk és egy kék hullámkartonra ragasztottuk. Ezt vontuk be gipszelő gézzel. Volt olyan kisMester, aki szóvá tette, hogy ez utóbbi anyagot inkább hanyagoljuk a jövőben, túlságosan maszatolósnak tartotta. Nem tettem ígéretet, mert én nagyon kedvelem ezt a gyógyászati eszközt kézműves célokra használni: készítettünk már belőle képkeretet, vontunk be kisebb üvegeket.

Mindenkinek legyen malaca

A sok év végi hiedelem egyike, hogy ha malacot fogyasztunk, kitúrja a következő évi szerencsénket.
Mi más is lehetne az első KisMesterek foglalkozás témája, mint a turcsi orrú állatka.
Ez az újrahasznosító kézműves feladat már régóta tetszett nekem, de hiányoltam a tárgy funkcióját, míg nem beugrott a kézenfekvő megoldás. Malac és persely, naná!
A gyerekek többsége ebben a korban kisebb-nagyobb összegű aprópénz tulajdonosa, legyen hát egy gyűjtőhelyük.
Úgy konstruáltam meg a tárgyat, hogy nyitható maradjon: a fej nincs ragasztva, rongálás nélkül többször is használható a persely.
Egy 7,5 dl-es vizes palackot választottam, természetesen szénsavmentest rózsaszín kupakkal.
Az előkészítés során kivágtam egy nagyjából 4 cm-es részt, így a forma sokkal inkább egy pufók malacéra hasonlít. Egy pénz bedobására alkalmas nyílással is elláttam. Innentől már minden a gyerekek ügyességét dicséri.

Mese: A kismalac és a medvék

Hópelyhek megelőlegezve

Egyelőre még hótakaró nem borítja a házainkat és az utcákat, de a KisMesterek Műhelyben már elkészültek az idei darabok. Ajtóra vagy akár a karácsonyfára is szolgálhat díszként.

Alapanyagul kávékeverő lapka és nyelvlapoc szolgált. Ezeket ragasztottuk, festettük, díszítettük.

Egyéb csipeszes hópehely elkészítési mód itt található.

Üzenet a Mikulásnak

Lépten-nyomon beöltözős,-uram bocsá!- szórólapot is osztogató Mikulás utánzatokba botlik az ember ráadásul a gyerekeivel együtt. Mindezek dacára a mi háztartásunkban hitele van AZ IGAZI MIKULÁSNAK. Persze ennek az is az oka, hogy minden évben nagyon eltalálja, mire is vágyakoznak a 140 cm alatti családtagok. Már évek óta hagyomány, hogy levelet vagy rajzot raknak a csizmába, hogy megköszönjék az ajándékokat. Gondoltam, ezt más gyerek is szívesen megtenné, ezért üzenőtáblát készítettünk, facsipeszbe lehet rögzíteni a kedves levélkét. Újdonság, hogy olyan dekorgumit szereztem be, aminek a textúrája textilhez hasonlít, nagyon is alkalmas a szakállhoz és a prémhez.

Egy nem túl mérges gomba

A fagyok beálltával az erdei gombaszezon is befejeződik. Ez is jelzi, hogy vége az ősznek.
A gombakirály című mesét olvastam a gyerekeknek, amelyben érdemei elismerése mellett a vargányát választják uralkodójuknak. Ezzel a döntéssel mindenki elégedett, kivéve a légyölő galócát.
A tányérunkra ne kerüljön, de pöttyös kalapja a mesék és a kézműves foglakozások kedvelt témája.
Ezúttal sem hagyhattam ki őkelmét.
A kalap hungarocell golyó elfelezve, fényes akrill festékkel színeztük, a törzse tojástartó kivágott része, szintén lefestve. A pöttyöket fehér rajzszögekkel oldottuk meg. Úgy gondoltam,  legyen még elegánsabb, pár piros flitter és gombostű biztosította ezt.
Kartonra ragasztottuk, amire az őszi avart színezték a gyerekek.

Dobozkák - nem Hamupipőke kedvére

Magvas bejegyzés lesz, annyi biztos. Barna- és vöröslencse, sárgaborsó, lenmag, rizs, fehérbab ezek az alapanyagok álltak rendelkezésre, hogy a gyerekek feldíszítsék a dobozkáikat 

Semmiképpen nem mondható bonyolultnak a feladat, de ha nem szeretnénk, hogy később a lakás több pontján is viszontlássuk a magokat, némi odafigyelést igényel a kivitelezés.

Az egyik megoldás, ha folyékony ragasztóba ágyazzuk a magokat. Én egy másik módszert gondoltam ki.

A doboztetőkre kétoldalú ragasztót tettem, erre rakosgatták - helyenként ömlesztették- a gyerekek a terméseket. Ezután ragasztólakkal átkentük az egészet - egyrészt, hogy jól tapadjon, másrészt, hogy szép fényes legyen. A dobozkáinkat a magvakkal harmonizáló színekben kifestettük.

A bolondok napja

Ugyan a tavasz első hónapja nem az érdeklődés hiányában maradt el, mégis mellőzzük a napfényt és a színeket.
Mindenképpen színterápiás, vidám feladatot szerettem volna a gyerekekkel készíteni. A bolondok és a tréfálkozás napja idén Húsvét hétfőre esett. Gondoltam, kapcsolódjunk ehhez- a sokak által emlékezésre méltó - naphoz. Főfoglalkozású viccelő és tréfamester a bohóc, őt mintáztuk meg.
Színes ruhája és lábai gyapjúfilc téglalapok és négyzetek, feje papírmasé golyó, haja nem kóc, hanem vörös fonal. Idő hiányában a kezét már nem fűztük, hanem zsenília drótból hajlítottuk. A bolond szerencséje című mesét olvastuk.

Húsvéti kosárkák

Folt hátán folt...de nem káposzta.  Textilnégyzetekből applikált kis tavaszi kosárkák a végeredményei az ovisok ténykedésének.

Felfújt lufira egyébiránt lehet tekerni ragasztóba áztatott fonalat (lásd itt) vagy óriási masé tojást készíteni. Ezeket már régen kipróbáltuk, szerettem volna most más anyaggal, textillel bevonni a ballonokat.

A tapétaragasztó ezúttal kevésnek bizonyult, hogy összetartsa a négyzeteket, így a dekupázs ragasztólakkot használtuk. El lehet hagyni, de alsó rétegként először selyempapír került a lufira és utána pakolgattuk, kentük a textildarabkákat.

Az eredmény szerintem mesés, nagyon vidám, patchwork varrományokat idéz.

A kosárban lévő bárányok elkészítési módja és egyéb ünnepi ötlet a "Húsvét címszó alatt

Mesetipp: Lufifiúk kalandjai

Fűfejek

Én magam is megvásároltam az első zsák földet, hogy új virágokat ültethessek a ládáimba. Ez alól a lelkesedés alól a KisMesterek sem vonhatják ki magukat.
Fűmaggal és földdel töltöttünk tele harisnyákat. Mozgó szemet, szájat kaptak és még a víztárolásra szánt palackaljakat is kidíszítettük. Fűfejeink csokornyakkendőt, ruhát, tollas boát kaptak.

Senkit se ijesszen el, hogy a a frizurájuk némi fogyatékosságot mutat, napos helyre téve, kis türelemmel  kinő a zöld hajuk. Remélhetően hamarosan az "ilyen volt-ilyen lett" fotókat is feltehetem. Akár gyorsan csírázó zsázsa maggal, vagy búzával is kipróbálható.

Lásd még hasonló ötletünket húsvétra.

Mesetipp: A kisfiú és az üres virágcserép

Kitűzők - újrahasznosítás

A KisMesterek szülei általában és jellemzően nagyon pozitívan állnak a foglalkozásokhoz és gyerekeik által készített remekművekhez. Ennek egyik megnyilvánulási formája, amikor megkérdezik, hogy  az otthon összegyűlt ezt vagy azt behozzák-e a műhelybe, készítsünk valami szépet belőle.
Az egyik ilyen családban tavaly ikerpár született, ahol anya jól ismeri a mondást és szívükhöz a gyomrukon keresztül vezető utat kutatja nap mint nap: bébiétel fogyasztásuk igencsak dicséretre méltó. Tőlük kapom a legtöbb üveget és hozzá való tetőt. Ezúttal jött el az ő idejük, mert kitűzőként élesztettük újra őket.

A tetőket lealapoztuk, majd telenyomtuk ragasztóval, amit gyöngyökkel töltöttünk fel, fonallal kereteztük. A hátuljára brosstű került. Lehet még a tetők oldalát is díszíteni szalaggal, papírral, festéssel, ezt mi most kihagytuk.

Szerencsés évet!

Az év utolsó napja vagy talán 2013 eleje még alkalmas lehet, hogy elkészítsétek ezt a palack malacot.
Kívánom, hogy túrja ki a szerencsét, boldogságot, egészséget! Hozzon az új esztendő minél több alkotó órát, kreatív együttléteket!

Jövőre veletek ugyanitt!

Copyright: http://katherinemaries.com

Ajtókopogtató koszorú

Idén viszonylag későn indult az advent. December 2-án léptünk a karácsonyt megelőző várakozás időszakába.
Ajtókopogtatókat készítettünk papírból: az alap kerek tálca, karton és hullámkarton gurigák díszítik, hátlapja hópehelyszerűen kivágott fehér kör.
Talán egyszerűnek tűnik, de a gyerekeknek több problémát is okozott a feladat, majdnem beletört az ollójuk.
Az első nehézséget a gurigák ragasztása okozta, ez a türelmüket tette próbára, még akkor is, ha csipeszekkel fogtuk össze addig, amíg a ragasztó megtartotta őket.
A félbe, majd háromszögbe hajtogatott papírlap jó gyakorlási lehetőséget adott a vágáshoz.